— Óriások a Bibliában —

1Mózes 6,1-4 

1Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek, 2 látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. 3 Isten ekkor így szólt: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból! 4 Óriások voltak a földön azokban a napokban - azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok szültek -, ezek az ősidők erős, híres férfiai.

Báruk 3:26-28

"Születtek akkor óriások, a régi korok hírnevesei, szálas termetűek, hadviselésben jártasak, Isten mégsem választotta őket, nem adott nekik tudományt sem. Úgy pusztultak el, mert nem volt értelmük; saját balgaságuk miatt pusztultak el."

2Sámuel 21:20

Gátnál is harc tört ki. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek a kezén is, meg a lábán is hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt.

4Mózes 13:28-33 28

Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, amelyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel mézzel és mézzel folyó az, és ez annak a gyümölcse. 29 Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt még Anák fiait is láttuk ott. 30 Amálek lakik a dél felől való földön, és Khitteus, Jebuzeus, és Emoreus lakik a hegyeken; a tenger mellett és a Jordán partján pedig Kananeus lakik. 31 És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétségkívül megbírunk azzal; 32 Mindazáltal a férfiak, akik felmentek vala vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál. 33 És rossz hírét vivék annak a földnek, amelyet megkémleltek volt, Izráel fiaihoz, mondván: Az a föld amelyen által-mentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, amely megemészti az ő lakóit; az egész nép is; amelyet láttunk azon, szálas emberekből (Nefilim) áll.
     (A "szálas embereknek" fordított szó az eredeti héberben ugyanaz a Nefilim, mint az 1Mózes 6:4-ben. Tehát világos, hogy az özönvíz után újra feltűntek az óriások.)

1Mózes 14:5

A tizennegyedik esztendőben eljött tehát Kedorlaomer, és a királyok, akik vele voltak, és megverték a refaitákat Astarót-Karnaimban, a szúszitákat Hámban, az emitákat Sáve-Kirjátaimban,

5Mózes 2:10-11 10

Ennek (Moábnak) az emiták voltak az első lakói, egy nagy, erős, és olyan szálas nép, mint az enakiták nemzetsége; 11 az Óriások közé számították őket, éppen úgy, mint az énakiták fiait, de a moabiták emitáknak nevezik őket.
     (Az itt használt óriás szó a héber Rafá-ból lett fordítva. Ez a neve az elpusztult óriások szellemeinek is, ugyanis a szó további jelentései: szellem, árnyak (mint az árnyékvilág). A Refaim az óriásoknak egy másik faja volt, akik mérete már nem volt olyan megrökönyítően hatalmas, mint a özönvíz előtti óriásoké. )

5Mózes 2:20-21 20

Ezt az Óriások földjéhez számították, s rajta egykor az Óriások laktak, de ezeket az ammoniták szamszummitáknak nevezik; nagy, sok és szálas termetű nép volt, olyan, mint az enakiták. 21 Az Úr eltörölte őket az ammoniták színe elől, s őket telepítette helyükre.

5Mózes 3:11

Og, Básán királya volt ugyanis már csak hátra az Óriások [rafa] nemzetségéből; Még mutogatják vasból való ágyát ... hossza kilenckönyöknyi (kb.5 méter), szélessége négy (kb. két méter)...

5Móz 9, 1

Halljad, Izrael! Te most átkelsz a Jordánon, hogy meghódíts nagy és nálad erősebb nemzeteket, nagy és égig bástyázott városokat, 2nagy és szálas népet, az enakiták fiait, akiket magad láttál, s akikről azt hallottad, hogy senki sem képes ellenállni nekik. 3Tudd meg tehát ma, hogy az Úr, a te Istened emésztő és pusztító tűzként maga megy át előtted, hogy eltiporja, eltörölje, s hamarosan elpusztítsa színed elől, amint mondta neked.

Józsué 12:4

Továbbá a refaiták maradékaiból való Ógnak, Básán királyának a területe, ki Astarótban és Edráiban lakott; uralkodott a Hermon hegyen és Szálekában és az egész Básánban, egészen 5a gessúriták és a makátiták határáig és Gileádnak a felén, Szihonnak, Hesbon királyának határáig.

Józsué 13:12

Ógnak egész básáni birodalmát. Ez Astarótban és Edráiban uralkodott, ő volt már csak hátra a refaiták maradékaiból, amikor Mózes megverte és eltörölte őket.

Józsué 15:8

majd felmegy Ennom fiának völgyében a jebuziták városának, azaz Jeruzsálemnek déli oldalán, onnan aztán felmegy annak a hegynek a csúcsára, amely Géenommal szemben, nyugat felé, a Refaim völgy északi végében van

Józsué 17:15

Azt felelte nekik Józsue: »Hát ha oly nagy nép vagy, akkor menj fel az erdőre, s irts magadnak területet a periziták és a refaiták földjén, ha szűk neked Efraim hegységének birtoka!

1 Mózes 15:18-20

Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, ezekkel a szavakkal: »Utódodnak adom ezt a földet, Egyiptom folyójától egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig, 19a kenitákat, a kenizitákat, a kedmonitákat, 20a hetitákat és a perizitákat, valamint a ráfaitákat, az amoritákat, a kanániakat, a girgasitákat és a jebuzitákat!«

Kelemen a Homilies című írásában (The Ante-Nicean Fathers) említést tesz az angyalokról, akik testet öltöttek:
"...de mivel minden tekintetben emberré váltak, így az emberi kívánalmakat is magukra vették, és az elhatalmasodott rajtuk, egybekeltek az asszonyokkal; és azokkal kapcsolatot alakítva a fertőzöttségbe estek, és teljesen elvesztették előző erejüket, miután képtelenek voltak visszakerülni a tisztaság állapotába, a helyénvaló természetükbe ..."
De a szentségtelen közösülésekből álnok emberek nőttek fel, sokkal nagyobb méretűek, mint az átlagos emberek, akiket a későbbiek során óriásoknak neveztek; nem olyanok, mint azok a sárkánylábú óriások, akik Isten ellen harcoltak a görögök káromló mítoszaiban, hanem vadul viselkedők, és hatalmasabbak az emberek méreténél, merthogy ők az angyaloktól keltek életre; mégis, kisebbek voltak az angyaloknál, mert asszonyoktól születtek" (Az Ante-Niceai Egyházatyák, 8. kötet 273 oldal).

1Mózes 14:5-7

A tizennegyedik esztendőben eljött tehát Kedorlaomer, és a királyok, akik vele voltak, és megverték a Refaitákat (Refaim, vagyis az óriásokat) Astarót-Karnaimban, szúszitákat Hámban, az emitákat Sáve-Kirjátaimban, 6 és a horitákat a Szeír hegységben... 7 Azután visszafordultak, és elmentek a Mispát forráshoz - azaz Kádeshez -, s elpusztították az amalekiták egész földjét, valamint az amoritákat...
       (Az itt megemlített törzsek mind az óriásokkal keveredett népek voltak, és Isten a szemita elamiták királyának, Kedorlaomérnak és szövetségeseinek a kardja által pusztította ki sokukat.
Az óriások későbbi népességkorlátozásában aktív szerepet kaptak az izraeliták és rokon népeik: Káleb elpusztította az utolsó anakitákat (Józs. 14:6-15). Az Ábrahám unokaöccsétől származó moabiták pusztították ki az Emmim törzseket, és a szintén Lóttól származó ammoniták pedig a Zuzim/Zamzummim törzseket. Jákob testvérének, Ézsau/Edomnak az utódai a barlangokban lakó horitákat pusztították ki, maga Ézsau viszont keveredett a horitákkal (lásd a VI. fejezetet). A későbbiekben a refaitáknak már csak egyéni harcosaik maradtak, mint Góliát és társai, akiket Dávid és vitézei pusztítottak el.)
A további bibliai irodalomban a refaim kifejezés már csak ezeknek a lényeknek a szellemeire utal (Jób. 26:5; Zsolt. 88:11; Péld. 2:18; 9:18; 21:16; Ézs. 26:14,19).
  A héber Refaim (Refák vagy Refaiták) jelentése ugyanis nemcsak óriást jelent, mert a név kapcsolatban van az óriások szellemeivel, amelyek haláluk után elhagyták a testüket. A Refa/refaim szó további jelentései: árnyék (mint szellem), elernyed, valami ami elengedte magát, petyhüdt. Például, amikor Krisztus megjelent a hajóban a tó közepén (Máté14:26; Márk 6:49), és a tanítványok megijedtek tőle, mert szellemnek vélték, ott egy ilyen Refa szellemnek a megjelenésére gondolhattak. Majd, amikor Krisztus a feltámadása után is megjelent a tanítványoknak, azok először megint szellemnek vélték, Krisztus megnyugtatta őket, hogy egy szellemnek nincs húsa és vére. Krisztus ekkor egy Refaim szellemre utalt, sokan ugyanis úgy gondolják, hogy ezek a versek azt bizonyítják, hogy az emberek halála után azok szellemei így megjelenhetnek. Ez egyáltalán nem igaz, itt a Refaimtól eredő gonosz szellemekre van utalás. Az ádámi emberek szellemei alszanak a feltámadásig. A bekeveredés mértékétől függő, erősebb szellemből álló démonok tehát képesek lehetnek egy gyenge, halvány, árnyékszerű megjelenésre - már a nevük egyik jelentése is erre utal - de nem képesek megtestesülni.

4Móz.13:29-33

Hanem azok az emberek, akik vele együtt ott jártak, ellene vetették: "Nem vagyunk képesek azzal a néppel szembeszállni; erősebbek, mint mi vagyunk." 32Ezután mindenféle rosszat mondtak Izrael fiainak arról az országról, amelyet kikémleltek: "Az az ország, amelyet bejártunk, hogy kifürkésszük, olyan ország, amely elemészti lakóit, s az emberek, akiket láttunk, mind hatalmasak. 33Óriásokat is láttunk ott. Enak fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszhattunk."

Kelemen a Homilies című írásában (The Ante-Nicean Fathers) említést tesz az angyalokról, akik testet öltöttek:
"...de mivel minden tekintetben emberré váltak, így az emberi kívánalmakat is magukra vették, és az elhatalmasodott rajtuk, egybekeltek az asszonyokkal; és azokkal kapcsolatot alakítva a fertőzöttségbe estek, és teljesen elvesztették előző erejüket, miután képtelenek voltak visszakerülni a tisztaság állapotába, a helyénvaló természetükbe ..."
De a szentségtelen közösülésekből álnok emberek nőttek fel, sokkal nagyobb méretűek, mint az átlagos emberek, akiket a későbbiek során óriásoknak neveztek; nem olyanok, mint azok a sárkánylábú óriások, akik Isten ellen harcoltak a görögök káromló mítoszaiban, hanem vadul viselkedők, és hatalmasabbak az emberek méreténél, merthogy ők az angyaloktól keltek életre; mégis, kisebbek voltak az angyaloknál, mert asszonyoktól születtek" (Az Ante-Niceai Egyházatyák, 8. kötet 273 oldal).

Óriások a zsidó hagyományban:

...Egy másik ókori zsidó forrás szintén érdekes bizonyságot szolgáltat az óriásokkal kapcsolatban. A Boober's Tanhuma, Davarim 7-ben lejegyzett esemény szerint, ami i.sz. 135 körül történt, nem sokkal a Bar Kóba féle zsidó lázadás leverése után. Itt Hadriánus római császár, és egy bizonyos Johanan ben Zakkai nevű rabbi beszélgetése van lejegyezve, a következőképpen:
"A gonosz Hadriánus császár, Jeruzsálem elfoglalása után dicsekedve így kevélykedett: 'Jeruzsálemet elfoglaltam hatalmas erővel'. Rabbi Johanan ben Zakkai ezt mondta neki: 'Ne kevélykedj. Ha nem lett volna ez mennyei akaratból, nem lettél volna képes elfoglalni.' Ezután rabbi Johanan Hadriánust egy barlanghoz vezette, ahol megmutatta neki az oda eltemetett Amoreusok testi maradványait. Azok közül az egyik tizennyolc könyöknyi magasságú (kb. 10 méter) volt. És ezt mondta: 'Amikor méltók voltunk rá, ilyen embereket győztünk le, most pedig a gonoszságaink és bűneink miatt te győztél le bennünket.'" (Arthur Hertzberg, Idézetek a Júdaizmusból, 155-156 oldalak. George Braziller,New York; 1962).

Ez nem egyedülálló idézet, Josephus, az első században élő nevezetes zsidó történész, aki mellesleg a farizeusi rend tagja volt, a következőt írja Kánaánnak az izraeliták általi elfoglalásával kapcsolatban:
"Akkor még élt az óriások faja, akiknek teste olyan hatalmas volt, és akiknek ábrázata annyira eltérő volt az emberek kinézetétől, hogy megrökönyítő volt látványuk, és rettenetes a hangjuk. Ezeknek az embereknek a csontjai itt vannak velünk, láthatóak ma is, és láthatjuk, teljesen különböznek a többi embertől" (Ant, Vii,3).

Tehát az első század körül, Josephus idejében még voltak megmaradt és látható földi maradványai az óriások fajának. Josephus vázolta még, hogy Dávid idejében (1000 évvel Krisztus előtt), ezeknek az óriásoknak éltek maradékaik, akik, mint Góliát is, harcoltak Izrael ellen. Egy bizonyos ütközet alkalmával Dávid legyőzte és szétkergette a filiszteusokat, és a csata után fáradtan leült, hogy kipihenje magát. A király teljesen egyedül volt, és egy túlélő ellenség véletlenül belebotlott:
"Akinek neve Akhmon volt, az Aráf fia; aki maga is az óriások egy fia volt. Kezében volt dárdája, amelynek nyele háromszáz shekelt [kb. harminc kg.] nyomott, láncból fonott mellvértet viselt és egy kard is volt nála. Meglátva [Dávidot], nekifordult és rohanva rátámadt a királyra, aki kimerülten hevert, de Abishai, Joáb testvére hirtelen ott termett és pajzsával megvédte a fekvő királyt, majd levágta az ellenséget" (Antiquities of the Jews VII, xii, 1).

Kelemen a Homilies című írásában (The Ante-Nicean Fathers) említést tesz az angyalokról, akik testet öltöttek:
"...de mivel minden tekintetben emberré váltak, így az emberi kívánalmakat is magukra vették, és az elhatalmasodott rajtuk, egybekeltek az asszonyokkal; és azokkal kapcsolatot alakítva a fertőzöttségbe estek, és teljesen elvesztették előző erejüket, miután képtelenek voltak visszakerülni a tisztaság állapotába, a helyénvaló természetükbe ..."
De a szentségtelen közösülésekből álnok emberek nőttek fel, sokkal nagyobb méretűek, mint az átlagos emberek, akiket a későbbiek során óriásoknak neveztek; nem olyanok, mint azok a sárkánylábú óriások, akik Isten ellen harcoltak a görögök káromló mítoszaiban, hanem vadul viselkedők, és hatalmasabbak az emberek méreténél, merthogy ők az angyaloktól keltek életre; mégis, kisebbek voltak az angyaloknál, mert asszonyoktól születtek" (Az Ante-Niceai Egyházatyák, 8. kötet 273 oldal).

A már korábban idézett Alexandriai Philo, az első századi híres zsidó filozófus - aki szintén vallásos farizeus zsidó volt, és aki Péter apostollal személyes ismeretségben állt -, írt egy tézist, melynek címe: Az Óriásokat illetően. Philo az "Isten fiai" kifejezést az "Isten angyalainak" fordította, és a Teremtés könyvében leírtakat történelmi tényekként kezelte. Az angyal szóhoz megjegyezte, hogy az a jó és rossz szellemlényekre egyaránt vonatkozó név. A Sátánt követő rossz angyalok között voltak, akik később nem voltak képesek ellenállni azon vágyaiknak, hogy belekóstoljanak a testi élet örömeibe, és szabad utat adtak vágyaiknak. Philo kihangsúlyozza, hogy az óriások léte nem mitológia, hanem a Szentírás tanítása szerinti igazság, ami rámutat, hogy az emberek közül némelyek földi születésűek, némelyek mennyei születésűek, de vannak olyanok, akik az Istentől születnek meg! Philó tehát bizonyos embereket angyali eredetűnek tartott, ami azt jelenti, hogy ez a vérvonal jelen van az emberiség egyes elemeiben. Érdekes, de láthatóan Philo megértette a szellemi újjászületés lényegét is. Lehetséges, hogy ezt az ismeretet Péternek köszönheti, de lehetséges az is, hogy olvasott ismeret alapján volt ezzel tisztában. Philo ezt írja az óriásokról:
"De ő [Mózes] szerint ezek az óriások kettős természetből származnak, nevezetesen az angyaloktól és a halandó asszonyoktól; mert az angyalok lényege szellem; de előfordul, hogy alkalmanként emberi jelenlétet öltenek magukra, átformálva megjelenésüket oly módon, hogy ember alakjában jelennek meg; mint tették ezt akkor is, amikor az asszonyokkal kapcsolódtak egybe az óriások létrehozataláért..." (The Works of Philo, 811.oldal).

Kelemen a Homilies című írásában (The Ante-Nicean Fathers) említést tesz az angyalokról, akik testet öltöttek:
"...de mivel minden tekintetben emberré váltak, így az emberi kívánalmakat is magukra vették, és az elhatalmasodott rajtuk, egybekeltek az asszonyokkal; és azokkal kapcsolatot alakítva a fertőzöttségbe estek, és teljesen elvesztették előző erejüket, miután képtelenek voltak visszakerülni a tisztaság állapotába, a helyénvaló természetükbe ..."
De a szentségtelen közösülésekből álnok emberek nőttek fel, sokkal nagyobb méretűek, mint az átlagos emberek, akiket a későbbiek során óriásoknak neveztek; nem olyanok, mint azok a sárkánylábú óriások, akik Isten ellen harcoltak a görögök káromló mítoszaiban, hanem vadul viselkedők, és hatalmasabbak az emberek méreténél, merthogy ők az angyaloktól keltek életre; mégis, kisebbek voltak az angyaloknál, mert asszonyoktól születtek" (Az Ante-Niceai Egyházatyák, 8. kötet 273 oldal).

Óriások a zsidó hagyományban:

...Egy másik ókori zsidó forrás szintén érdekes bizonyságot szolgáltat az óriásokkal kapcsolatban. A Boober's Tanhuma, Davarim 7-ben lejegyzett esemény szerint, ami i.sz. 135 körül történt, nem sokkal a Bar Kóba féle zsidó lázadás leverése után. Itt Hadriánus római császár, és egy bizonyos Johanan ben Zakkai nevű rabbi beszélgetése van lejegyezve, a következőképpen:
"A gonosz Hadriánus császár, Jeruzsálem elfoglalása után dicsekedve így kevélykedett: 'Jeruzsálemet elfoglaltam hatalmas erővel'. Rabbi Johanan ben Zakkai ezt mondta neki: 'Ne kevélykedj. Ha nem lett volna ez mennyei akaratból, nem lettél volna képes elfoglalni.' Ezután rabbi Johanan Hadriánust egy barlanghoz vezette, ahol megmutatta neki az oda eltemetett Amoreusok testi maradványait. Azok közül az egyik tizennyolc könyöknyi magasságú (kb. 10 méter) volt. És ezt mondta: 'Amikor méltók voltunk rá, ilyen embereket győztünk le, most pedig a gonoszságaink és bűneink miatt te győztél le bennünket.'" (Arthur Hertzberg, Idézetek a Júdaizmusból, 155-156 oldalak. George Braziller,New York; 1962).

Ez nem egyedülálló idézet, Josephus, az első században élő nevezetes zsidó történész, aki mellesleg a farizeusi rend tagja volt, a következőt írja Kánaánnak az izraeliták általi elfoglalásával kapcsolatban:
"Akkor még élt az óriások faja, akiknek teste olyan hatalmas volt, és akiknek ábrázata annyira eltérő volt az emberek kinézetétől, hogy megrökönyítő volt látványuk, és rettenetes a hangjuk. Ezeknek az embereknek a csontjai itt vannak velünk, láthatóak ma is, és láthatjuk, teljesen különböznek a többi embertől" (Ant, Vii,3).

Tehát az első század körül, Josephus idejében még voltak megmaradt és látható földi maradványai az óriások fajának. Josephus vázolta még, hogy Dávid idejében (1000 évvel Krisztus előtt), ezeknek az óriásoknak éltek maradékaik, akik, mint Góliát is, harcoltak Izrael ellen. Egy bizonyos ütközet alkalmával Dávid legyőzte és szétkergette a filiszteusokat, és a csata után fáradtan leült, hogy kipihenje magát. A király teljesen egyedül volt, és egy túlélő ellenség véletlenül belebotlott:
"Akinek neve Akhmon volt, az Aráf fia; aki maga is az óriások egy fia volt. Kezében volt dárdája, amelynek nyele háromszáz shekelt [kb. harminc kg.] nyomott, láncból fonott mellvértet viselt és egy kard is volt nála. Meglátva [Dávidot], nekifordult és rohanva rátámadt a királyra, aki kimerülten hevert, de Abishai, Joáb testvére hirtelen ott termett és pajzsával megvédte a fekvő királyt, majd levágta az ellenséget" (Antiquities of the Jews VII, xii, 1).

A már korábban idézett Alexandriai Philo, az első századi híres zsidó filozófus - aki szintén vallásos farizeus zsidó volt, és aki Péter apostollal személyes ismeretségben állt -, írt egy tézist, melynek címe: Az Óriásokat illetően. Philo az "Isten fiai" kifejezést az "Isten angyalainak" fordította, és a Teremtés könyvében leírtakat történelmi tényekként kezelte. Az angyal szóhoz megjegyezte, hogy az a jó és rossz szellemlényekre egyaránt vonatkozó név. A Sátánt követő rossz angyalok között voltak, akik később nem voltak képesek ellenállni azon vágyaiknak, hogy belekóstoljanak a testi élet örömeibe, és szabad utat adtak vágyaiknak. Philo kihangsúlyozza, hogy az óriások léte nem mitológia, hanem a Szentírás tanítása szerinti igazság, ami rámutat, hogy az emberek közül némelyek földi születésűek, némelyek mennyei születésűek, de vannak olyanok, akik az Istentől születnek meg! Philó tehát bizonyos embereket angyali eredetűnek tartott, ami azt jelenti, hogy ez a vérvonal jelen van az emberiség egyes elemeiben. Érdekes, de láthatóan Philo megértette a szellemi újjászületés lényegét is. Lehetséges, hogy ezt az ismeretet Péternek köszönheti, de lehetséges az is, hogy olvasott ismeret alapján volt ezzel tisztában. Philo ezt írja az óriásokról:
"De ő [Mózes] szerint ezek az óriások kettős természetből származnak, nevezetesen az angyaloktól és a halandó asszonyoktól; mert az angyalok lényege szellem; de előfordul, hogy alkalmanként emberi jelenlétet öltenek magukra, átformálva megjelenésüket oly módon, hogy ember alakjában jelennek meg; mint tették ezt akkor is, amikor az asszonyokkal kapcsolódtak egybe az óriások létrehozataláért..." (The Works of Philo, 811.oldal).

Kelemen a Homilies című írásában (The Ante-Nicean Fathers) említést tesz az angyalokról, akik testet öltöttek:
"...de mivel minden tekintetben emberré váltak, így az emberi kívánalmakat is magukra vették, és az elhatalmasodott rajtuk, egybekeltek az asszonyokkal; és azokkal kapcsolatot alakítva a fertőzöttségbe estek, és teljesen elvesztették előző erejüket, miután képtelenek voltak visszakerülni a tisztaság állapotába, a helyénvaló természetükbe ..."
De a szentségtelen közösülésekből álnok emberek nőttek fel, sokkal nagyobb méretűek, mint az átlagos emberek, akiket a későbbiek során óriásoknak neveztek; nem olyanok, mint azok a sárkánylábú óriások, akik Isten ellen harcoltak a görögök káromló mítoszaiban, hanem vadul viselkedők, és hatalmasabbak az emberek méreténél, merthogy ők az angyaloktól keltek életre; mégis, kisebbek voltak az angyaloknál, mert asszonyoktól születtek" (Az Ante-Niceai Egyházatyák, 8. kötet 273 oldal).

Óriások a zsidó hagyományban:

...Egy másik ókori zsidó forrás szintén érdekes bizonyságot szolgáltat az óriásokkal kapcsolatban. A Boober's Tanhuma, Davarim 7-ben lejegyzett esemény szerint, ami i.sz. 135 körül történt, nem sokkal a Bar Kóba féle zsidó lázadás leverése után. Itt Hadriánus római császár, és egy bizonyos Johanan ben Zakkai nevű rabbi beszélgetése van lejegyezve, a következőképpen:
"A gonosz Hadriánus császár, Jeruzsálem elfoglalása után dicsekedve így kevélykedett: 'Jeruzsálemet elfoglaltam hatalmas erővel'. Rabbi Johanan ben Zakkai ezt mondta neki: 'Ne kevélykedj. Ha nem lett volna ez mennyei akaratból, nem lettél volna képes elfoglalni.' Ezután rabbi Johanan Hadriánust egy barlanghoz vezette, ahol megmutatta neki az oda eltemetett Amoreusok testi maradványait. Azok közül az egyik tizennyolc könyöknyi magasságú (kb. 10 méter) volt. És ezt mondta: 'Amikor méltók voltunk rá, ilyen embereket győztünk le, most pedig a gonoszságaink és bűneink miatt te győztél le bennünket.'" (Arthur Hertzberg, Idézetek a Júdaizmusból, 155-156 oldalak. George Braziller,New York; 1962).

Ez nem egyedülálló idézet, Josephus, az első században élő nevezetes zsidó történész, aki mellesleg a farizeusi rend tagja volt, a következőt írja Kánaánnak az izraeliták általi elfoglalásával kapcsolatban:
"Akkor még élt az óriások faja, akiknek teste olyan hatalmas volt, és akiknek ábrázata annyira eltérő volt az emberek kinézetétől, hogy megrökönyítő volt látványuk, és rettenetes a hangjuk. Ezeknek az embereknek a csontjai itt vannak velünk, láthatóak ma is, és láthatjuk, teljesen különböznek a többi embertől" (Ant, Vii,3).

Tehát az első század körül, Josephus idejében még voltak megmaradt és látható földi maradványai az óriások fajának. Josephus vázolta még, hogy Dávid idejében (1000 évvel Krisztus előtt), ezeknek az óriásoknak éltek maradékaik, akik, mint Góliát is, harcoltak Izrael ellen. Egy bizonyos ütközet alkalmával Dávid legyőzte és szétkergette a filiszteusokat, és a csata után fáradtan leült, hogy kipihenje magát. A király teljesen egyedül volt, és egy túlélő ellenség véletlenül belebotlott:
"Akinek neve Akhmon volt, az Aráf fia; aki maga is az óriások egy fia volt. Kezében volt dárdája, amelynek nyele háromszáz shekelt [kb. harminc kg.] nyomott, láncból fonott mellvértet viselt és egy kard is volt nála. Meglátva [Dávidot], nekifordult és rohanva rátámadt a királyra, aki kimerülten hevert, de Abishai, Joáb testvére hirtelen ott termett és pajzsával megvédte a fekvő királyt, majd levágta az ellenséget" (Antiquities of the Jews VII, xii, 1).

A már korábban idézett Alexandriai Philo, az első századi híres zsidó filozófus - aki szintén vallásos farizeus zsidó volt, és aki Péter apostollal személyes ismeretségben állt -, írt egy tézist, melynek címe: Az Óriásokat illetően. Philo az "Isten fiai" kifejezést az "Isten angyalainak" fordította, és a Teremtés könyvében leírtakat történelmi tényekként kezelte. Az angyal szóhoz megjegyezte, hogy az a jó és rossz szellemlényekre egyaránt vonatkozó név. A Sátánt követő rossz angyalok között voltak, akik később nem voltak képesek ellenállni azon vágyaiknak, hogy belekóstoljanak a testi élet örömeibe, és szabad utat adtak vágyaiknak. Philo kihangsúlyozza, hogy az óriások léte nem mitológia, hanem a Szentírás tanítása szerinti igazság, ami rámutat, hogy az emberek közül némelyek földi születésűek, némelyek mennyei születésűek, de vannak olyanok, akik az Istentől születnek meg! Philó tehát bizonyos embereket angyali eredetűnek tartott, ami azt jelenti, hogy ez a vérvonal jelen van az emberiség egyes elemeiben. Érdekes, de láthatóan Philo megértette a szellemi újjászületés lényegét is. Lehetséges, hogy ezt az ismeretet Péternek köszönheti, de lehetséges az is, hogy olvasott ismeret alapján volt ezzel tisztában. Philo ezt írja az óriásokról:
"De ő [Mózes] szerint ezek az óriások kettős természetből származnak, nevezetesen az angyaloktól és a halandó asszonyoktól; mert az angyalok lényege szellem; de előfordul, hogy alkalmanként emberi jelenlétet öltenek magukra, átformálva megjelenésüket oly módon, hogy ember alakjában jelennek meg; mint tették ezt akkor is, amikor az asszonyokkal kapcsolódtak egybe az óriások létrehozataláért..." (The Works of Philo, 811.oldal).

Kelemen a Homilies című írásában (The Ante-Nicean Fathers) említést tesz az angyalokról, akik testet öltöttek:
"...de mivel minden tekintetben emberré váltak, így az emberi kívánalmakat is magukra vették, és az elhatalmasodott rajtuk, egybekeltek az asszonyokkal; és azokkal kapcsolatot alakítva a fertőzöttségbe estek, és teljesen elvesztették előző erejüket, miután képtelenek voltak visszakerülni a tisztaság állapotába, a helyénvaló természetükbe ..."
De a szentségtelen közösülésekből álnok emberek nőttek fel, sokkal nagyobb méretűek, mint az átlagos emberek, akiket a későbbiek során óriásoknak neveztek; nem olyanok, mint azok a sárkánylábú óriások, akik Isten ellen harcoltak a görögök káromló mítoszaiban, hanem vadul viselkedők, és hatalmasabbak az emberek méreténél, merthogy ők az angyaloktól keltek életre; mégis, kisebbek voltak az angyaloknál, mert asszonyoktól születtek" (Az Ante-Niceai Egyházatyák, 8. kötet 273 oldal).