Amikor Ireneusz (i.sz. 130-200) említést tesz Énokról az "Eretnekek Ellen" című munkájának 4.16:2 részében, azt oly módon teszi, mint aki Énok könyvének tartalmát hiteles forrásként fogadja el. A szóbanforgó 16. fejezet az olyan ószövetségi törvényekkel foglalkozik, mint a körülmetélkedés és a szombattartás. Mindkét intézménynek van a fizikait messze meghaladó, szellemi jelentősége is. Itt Ireneusz e két intézményt a megigazulás témakörének fényében elemzi, és az Ószövetség megkötése előtti személyek példáit felhozva bizonyítja azt, hogy az általa felsorolt személyek nem ezen itézmények által igazultak meg. A felhozott példák Ábrahám, Lót és Noé, valamint Énok:

"Énok, szintén kedves volt Istenek körülmetéltség nélkül, ember létére elvégezte az Isten által adatott küldetését az angyalohoz, felvétetett, és megtartatott mindmáig, mint az Isten ítéletének tanúja, mert az angyalok, amikor áthágást követtek el a földre estek ítéletre, de az ember, aki kedvében járt [Istennek] az felvétetett üdvösségre." - Ireneusz, "Eretnekek ellen" 4.16:2

Még a "tudományos írásszakértők" is megegyeznek abban, hogy Ireneusznak az angyalok áthágásával kapcsolatos fenti utalása az 1 Énok könyvéből való. Affelől tehát semmi kétség nincs, hogy mi a forrása Ireneusz utalásának [Énok könyvének adott fejezetei], ami igazán lényeges, az az, ahogyan ő azt az adott kontextusban használja. Ebben a részben felsorolt többi utalása közül egyik sem megy tovább annál, mint amit a Genezisben olvashatunk. Azonban azokat a sorokat, amelyekben Énokot említi meg, azokat kiegészítette az Énok könyvéből ismert elemekkel. Ez pedig azt mutatja, hogy Ireneusz az 1Mózes 5:21-24; 6:1-4 mondanivalóit az Énok könyvében olvasható információk fényében értette és értelmezte, és Énok leírását ugyanolyan ihletett anyagként kezelte és használta, mint a Genezist, s ezáltal a héber Szentírást. Az első ilyen példa alkalmával Ireneusz csak megemlíti Énokot néveszerint, de írásának más részeiben rámutat, hogy nagyon jól ismeri és hitelesnek tartja a Vigyázók történetét (keveredésüket az emberek leányaival) és Énok könyvének egészét Szentírásként kezeli.Amikor a gnosztikusok tanait elemzi, ott kihangsulyozza, hogy az egy igaz krisztusi hit gyülekezetei szerte a világban azt vallják, amit az apostoloktól és azok közvetlen tanítányaitól kaptak. A Szent Szellem ihletésével kapcsolatban ezt írja:

"És a Szent Szellem, aki meghirdette a prófétáknak Isten rendelkezéseit és az eljöveteleket, és a szűztől való születését, a szenvedését, és a halálból való feltámadását, és a testben való mennybemenetelét a mi szeretett Krisztus Jézusunknak, Urunknak és az ő [eljövendő] megnyilvánulását az Atya dicsőségében, hogy "egyesítsen mindent" (Ef. 1:10) és hogy minden testet megújítva feltámasszon a teljes emberi fajból, azért, hogy Jézus, a mi Urunk és Istenünk, és Megváltónk, és Királyunk előtt a láthatatlan Atya akaratából "hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse [őt] (Fil. 2:10-11) és hogy mindeneken véghez vigye az igaz ítéletet; hogy "a gonoszság szellemeit" (Ef. 6:12) és az angyalokat, akik áthágták a törvényt és aposztatákká lettek, együtt küldje az örök tűzre az emberek közül való igaztalanokkal, és a gonoszokkal, és a káromlókkal..." - Ireneusz, Eretnekek ellen 1.10:1

Az nincs kizárva, hogy a fenti sorokban az angyalok említésével kapcsolatban Ireneusz a 2Péter 2:4 és Judás 6 verseit is elméjében tartotta, de a nyelvezete nem tükrözi szorosan az általuk használt nyelvezetet. A szóhasználata azonban nagyon hasonló az Énok könyvéhez és bizonyos kifejezései megegyeznek az 1 Énokban használt kifejezésekkel. Példaként Énok az 1Énok 106:13 és 14 versekben az angyalok vétkére való utaláskor pontosan ugyan azt az igét használja, amit a fetni idézetben Ireneusz is használt. Mivel kétségtelen, hogy itt Vigyázók történetére utalt, így a történetet a Szent Szellem által sugallt próféciának (a történetet megíró Énokot pedig prófétának) nyilvánította! Ugyanis e nagyon jelentős, Isten szerteszórt gyülekezeteihez szóló konfessiójában leírtakat - Krisztus munkáját, az elnyert méltóságát, valamint az Isten törvényét áthágó Vigyázók és bűnös emberek Krisztus általi ítéletét - éppen a próféták Szent Szellem általi sugalmazásának nyilvánította. Ireneusz néhány további szövegrészben is tisztán érzékelteti, hogy ismeri a Vigyázók történetét és azt a hite, tanításai részeként kezeli.Az Eretnekek ellen 1.15:6 részben beszél az igazságnak egy hiteles hirdetőjéről, aki a csillagjós, fekete mágiát gyakorló Marcusnak ezeket mondta:

"Mindezekre [a mágiák, a csillagok olvasásának stb. képességére] Sátán a te igazi atyád tesz téged képessé, Azázel, ama bukott, ám hatalmas angyal által." - Ireneusz, Eretnekek ellen, 1.15:6

Vagyis, úgy az a bizonyos Ireneusz által hitelesnek tartott tanító, mint magát a példát felhozó Ireneusz is Azázelnek tulajdonították a varázslatok, feketemágia és egyéb okkult dolgok eredetét, ahogyan az az Énok könyvébe le lett jegyezve (Énok 9:6; 10:1).Hasonló utalás található 4.36:4 részben is, ahol ezeket írja:

"És Noé napjaiban [Isten] igazságos módon hozta el az özönvizet, abból a célból, hogy elpusztítsa azt az akkor élő nagyon hírneves "emberek" faját, akik nem hoztak gyümölcsöket Istennek, mivel a bűnbe esett angyalok keveredtek velük, és az oknál fogva [tette], hogy véget vessen ezen emberek bűneinek. - Ireneusz, Eretnekek ellen, 4.36:4

Visszatérve az elsőként idézett 4.16:2 versre, a Vigyázók története mellett Ireneusz hitelesített egy másik énoki motívumot is, miszerint Énok "felvétetett, és megtartatott mindmáig, mint az Isten ítéletének tanúja". Énok maga ír arról, hogy felvétele után az ítélet napjáig jegyzi le az emberek tetteit, mintegy ellenük szóló tanúbizonyságot és ennek a motívumnak pedig egy további aleleme az, hogy Énok vissza fog térni Illés mellett a Jelenésekben említett két tanúbizonyság egyikeként.

Copyright © 2017, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Énok prófétáról a Jásár könyvében

3 1. És Énok élt hatvanöt évet és nemztette Matuzsálemet; és Énok Istennel járt miután nemzette Matuzsálemet, és szolgálta az Urat, és megvetette az emberek gonosz útjait.
2. És Énok lelke be volt fedve JHVH utasításaiba, tudásban és megértésben; és bölcsen visszavonult az emberek fiaitól, és elrejtette magát azoktól sok napon át.
3. És sok évek végén történt, amikor az Urat szolgálta, és imádkozott előtte házában, hogy JHVH angyala szólt hozzá az égből, és válaszolt: Itt vagyok.
4. És mondta, kelj fel, menj ki házadból és erről a helyről, ahol még elrejtetted magad, és mutatkozz meg az emberek fiainak, azért, hogy tanítsd őket az útra, milyen módon kell járniuk és a munkákra, amelyeket végre kell hajtaniuk, hogy az Isten útjára lépjenek.
5. És Énok felkelt JHVH szava szerint, és elindult házából, az ő helyéről, és a kamrából, ahol rejtve volt; és elment az emberek fiaihoz és tanította őket JHVH útjaira, és abban az időben összegyűltek az emberek fiai és megismertette velük JHVH utasításait.
6. És megparancsolta, hogy hirdetve legyen minden olyan helyen, ahol az emberek fiai laktak, mondva: Hol van az az ember, aki szeretné megismerni JHVH útjait és jó munkáit? Jöjjön Énokhoz!
7. És az emberek minden fiai akkor hozzágyűltek, mindazok számára, akiknek kívánatos volt ez a dolog Énokhoz ment, és Énok uralkodott az emberek fiai felett JHVH beszéde szerint, és jöttek és meghajoltak előtte és hallgatták szavát.
8. És az Isten szelleme volt Énokon, és tanította minden embernek az Isten bölcsességét és útjait, és az emberek fiai szolgálták az Urat Énok minden napjaiban, és eljöttek hallgatni bölcsességét.
9. És az emberek fiainak minden királyi, az elsőtől az utolsóig, együtt a fejedelmekkel és bírákkal, Énokhoz mentek, amikor hallottak bölcsességéről, és meghajoltak előtte, és ők is kívánták, hogy Énok uralkodjon felettük, amibe ő beleegyezett.
10. És összegyűltek mindnyájan, százharminc király és fejedelem, és királlyá emelték Énokot azok felett, és mindnyájan uralma és irányítása alatt voltak.
11. És Énok tanította őket bölcsességre, tudásra és JHVH útjaira; és békét teremtett közöttük, és béke volt az egész földön Énok életének idejében.
12. És Énok uralkodott az emberek fiai felett kétszáznegyvenhárom évet, jogot és igazságot cselekedett minden népével, és vezette őket JHVH útjaiban.
13. És ezek Énok nemzettségei: Matuzsálem, Elisa, és Elimelek, három fiak; és nővéreik voltak: Melka és Namah. Matuzsálem pedig élt nyolcvanhét évet és nemzette Lámeket.
14. És történt Lámek ötvenhatodik évében, hogy Ádám meghalt; kilencszázharminc esztendős volt halálakor, és két fia, Énokkal és Matuzsálem fiával, nagy pompával temették el a királyok temetkezéséhez hasonlóan a barlangba, amelyet az Isten mondott neki.
15. És azon a helyen az emberek fiainak nagy gyásza és sírása volt Ádám miatt; innen lett a szokás az emberek fiai között mind a mai napig.
16. És Ádám meghalt, mert evett a tudás fájáról; ő és gyermekei utána, ahogy JHVH Isten szólt.
17. És történt Ádám halálnak évében, ami Énok uralkodásának kétszáznegyvenharmadik éve, abban az időben Énok elhatározta, hogy különválasztja magát az emberek fiaitól és elrejti magát, mint először, azért, hogy szolgálja az Urat.
18. És Énok ezt tette, de nem teljesen rejtette el magát tőlük, de távoltartotta magát az emberek fiaitól három napra, és azután elment hozzájuk egy napra.
19. És a három nap alatt, amíg a kamrájában volt imádkozott, és dicsérte az Urat, az ő Istenét, és azon a napon, amelyen elment és megjelent alattvalóinak, tanította őket JHVH útjaira, és mindent, amit ők kérdeztek JHVH-ról elmondta nekik.

20. És ily módon cselekedett sok éven keresztül, és azután elrejtette magát hat napon át, és megjelent az embereinek a hetedik napon; és ezt követően havonta egy alkalommal, majd egyszer egy évben, amíg az összes királyok, fejedelmek és az emberek fiai keresték őt, és kívánták újra látni Énok arcát, és hallani szavát; de nem tudták, mert az emberek összes fiai nagyon féltek Énoktól, és féltek közelíteni hozzá az isteni áhítat miatt, amely arcán ült; ezért senki sem tudott ránézni, attól tartva, hogy meg lesz büntetve és meghal.
21. És minden királyok és fejedelmek elhatározták, hogy összegyűjtik az emberek fiait, és Énokhoz mennek, azt gondolva, hogy mind beszélhetnek vele abban az időben, amikor közéjük jön, és így tettek.
22. És eljött a nap, amikor Énok odament, és mindnyájan összegyűltek és odamentek hozzá, és Énok elmondta nekik JHVH szavait, és tanította őket bölcsességre és tudásra, és leborultak előtte és mondták: Éljen a király! Éljen a király!
23. És bizonyos idő elteltével, amikor a királyok és a fejedelmek és az emberek fiai beszéltek Énokhoz, és Énok Isten útjait tanította nekik, íme, JHVH angyala akkor szólította Énokot az égből, és fel kívánta vinni őt az égbe, hogy ott vele uralkodjon Isten fiain, ahogyan a földön is uralkodott az emberek fiain.
24. Amikor ezt Énok meghallotta elment és összegyűjtötte a föld összes lakosát, és tanította őket bölcsességre és tudásra és isteni utasításokat adott nekik, és ezt mondta nekik: Szükséges, hogy felvitessem az égbe, ezért nem tudom távozásom idejét.
25. Ezért most tanítani foglak benneteket bölcsességre és tudásra, és utasításokat adok át, mielőtt elmennék, hogyan kell cselekedni a földön, ami által élhettek; és így tett.
26. És tanította őket bölcsességre és tudásra, és utasításokat adott nekik, és megfeddte őket, és helyezett eléjük rendtartásokat és ítéleteket, hogy azt megtegyék a földön, békét teremtett közöttük, és tanította nekik az örök életet, és letáborozott velük egy ideig tanítani nekik mindezeket a dolgokat.
27. És abban az időben az emberek fiai Énokkal voltak, és Énok beszélt nekik, és felemelve szemeiket egy nagy lónak hasonlatossága szállt alá az égből és a ló a levegőben lépdelt;
28. És mondták Énoknak, amit láttak, és Énok mondta nekik: Miattam ereszkedett alá ez a ló a földre; elérkezett az idő, amikor el kell mennem tőletek és soha többé nem leszek látható nektek.
29. És a ló leereszkedett abban az időben, és Énok elé állt, és az emberek fiai mind, akik Énokkal voltak, látták őt.
30. És aztán Énok újra szólt egy hanggal hogy hirdesse, mondva: Hol van az az ember, aki örömmel megismeri JHVH-nak az ő Istenének útjait, jöjjön ide ezen a napon Énokhoz, mielőtt elvétetik tőlünk.
31. És az emberek fiai összegyűltek és Énokhoz mentek azon a napon; és a föld minden királyai és az ő fejedelmeik és tanácsadóik ővele maradtak azon a napon; és Énok tanított az emberek fiait bölcsességre és tudásra, és isteni utasításokat adott; és megparancsolta nekik, hogy szolgálják az Urat és járjanak útjain életünk minden napján, és folytatta, hogy békét teremtsen köztük.
32. És történt ezek után, hogy felkelt és felült a lóra; és kijött és az emberek minden fia utána mentek, mintegy nyolcezer férfi; és vele mentek egy napi járásra.
33. És a második napon ezt mondta nekik: Térjetek haza sátraitokba, miért akartok jönni? Talán meghaltok; és néhány közülük elment tőle, és azok, akik maradtak hatnapi járóföldre mentek; és Énok mondta nekik minden nap: Térjetek vissza sátraitokba, nehogy meghaljatok; de nem voltak hajlandóak visszatérni, és vele mentek.
34. És a hatodik napon néhány ember maradt és beléje kapaszkodtak, és mondták neki: Mi veled megyünk arra a helyre, ahova mész; ahogy él JHVH, csak a halál fog elválasztani minket.
35. És annyira kényszerítették, hogy vele menjenek, és ő megszűnt beszélni velük; és utána mentek és nem is tértek vissza;
36. És amikor a királyok visszatértek népszámlálást rendeltek, azért, hogy megtudják a hátramaradt emberek számát, akik Énokkal mentek; és ez a hetedik napon volt, amikor Énok felemelkedett az égbe szélvészben, lovakkal és tűznek szekereivel.
37. És a nyolcadik napon mindazok a királyok, akik Énokkal voltak elküldtek, hogy visszahozzák azon emberek számát, akik Énokkal voltak, azon a helyen, ahonnan felemelkedett az égbe.

38. És mindazok a királyok elmentek arra a helyre, és megtalálták a földet, amely tele volt hóval, és a havon a hónak nagy kövei voltak, és egyik azt mondta a másiknak: Gyertek, törjünk keresztül a havon és lássuk, talán az emberek, akik Énokkal maradtak halottak és most a hónak kövei alatt vannak, és átkutatták, de nem találtak rá, mert felemelkedett az égbe.

4 1. És mindazok a napok, amelyen Énok a földön élt 365 év volt.
2. És amikor Énok felemelkedett az égbe, a föld minden királyai felkeltek és fogták Matuzsálemet, a fiát és felkenték őt, és uralkodóvá tették apja helyett.